Sugizo zenész család egyetlen gyermekeként született. Apja, japán-kínai származású trombitás a Tokyo Metropolitan Symphony Orchestra-ban, és édeasnyja, aki japán-német származású, csellista volt ugyan ebben az orchestrában. Fiatal korától kezdve, klasszikus zenén nevelkedett és klasszikuszene elméletet kellett tanulnia. Három évesen az apja kényszeritte arra, hogy tanuljon meg hegedűn játszani. Ez elég nehéz időszak volt számára, az apja napi három órát szabott ki neki gyakorlásra és  képtelen volt megtalálni a megfelelő típusát a zenének és a zeneszerzőnek, általában sírt miközben játszott. Ez alatt az idő alatt elkezdte megutálni a zenét, és szülei kényszerítése még jobba nerősítette benne ezt az ellenérzést. Ez folytatódott tíz éves koráig, amikor újra élvezni kezdte a zenét; a legkorábbi kedvenc zeneszerzői között volt Beetoven, Bartók Béla és J.S. Bach.

Amikor tizenegy vagy tizenkét éves volt, a középiskola kezdetekor, elkezdett trombitán játszani. Mivel egyre lázadóbb és felelőtlenebb lett, még jobban megkedvelte a trombita 'piszkos' képét. Ez nagyjából az '50es és a 70' évek közötti időszakra jellemző. Mindez ellentétben áll a hegedűvel, ami inkább egy magasabb képzettségű emberre vagy osztályra utal. A középiskola első évei alatt még jobban beleásta magát a nem-klasszikus zenei stílusokba, mint az elektro-pop csapat, a Yellow Magic Orchestra, a brit Japan nevű new wave banda, David Bowie glam rock-ja és a Londoni punk scene megalapozta a rock'n'roll irányvonalát.